|
|
 |
|
| Ahogy Pityus látta… |
|
A zenével kapcsolatos érdeklődésemet a Backstreet Boys Keltette fel, úgy 9 éves koromban, és kb. két évig voltam Brianék hatása alatt. Ötödikes koromban végre eljött az a pillanat hogy meguntam őket, és átpártoltam a metállllhoz, ezen belül is a Metallicához, ami akkoriban unokatesóm, Popovics Gergely Milán /Pogesz/ egyik kedvenc bandája volt. Gergő szabadidejében dobolni tanítgatott, így pár számot egészen frankón elsajátítottam, mint pl. a Metallica "Nothing Else Matters", vagy az MXPX-es "Under Lock Key"-t. Tehát az első hangszeres próbálkozásaim dobon és cinen történtek. A következő stílusváltás az életemben akkor következett be, amikor a fülembe jutott a hír, miszerint Pogesz nem csak szimplán dobolgat, hanem zenekarban is játszik, melynek neve "Smafu", és a következő alkalommal az újszegdi Középföldön fognak fellépni. Elmentem hát a bulira, ahol egyébként összefutottam pár ismerőssel, és végignéztük a koncertet. A hangulat szuper volt, a hangzás felejthető, a Smafu zenéje viszont nagyon bejött, annak ellenére, hogy „metálkodásra” számítottam. Pár héttel később megvettem a „Smafu gazdaságos” c. demójukat és azóta folyamatosan adta kölcsön a jobbnál jobb pánk-rokk zenéket /Millencolin,MxPx,Ten Foot Pole stb... / . 14 éves voltam mikor megismertem Áront, aki ugyanabba a suliba járt, mint én, és kiderült, hogy több hangszeren is boldogul. Nyolcadikosként sokat jártunk át egymáshoz, említettem neki a Smafut, CD-ket cserélgettünk, és elmondtam neki, hogy szeretek dobolni. Ekkor merült fel bennünk az ötlet, hogy zenekart alapítunk, amiben Áron basszusgitározik, én pedig dobolok. A dolog ennyiben maradt. 2001-ben, a középsuliban aztán úgy hozta a sors, hogy osztálytársam lett egy Mozsár Mátyás Ferenc nevezetű ember, aki a suli legelső napján az osztály előtti bemutatkozáson elárulta, hogy immáron 8 éve dobol a Király-König P. zenesuliban. Erre egyből felkaptam a fejem. Valami ilyesmit mondtam magamban: „Ezt be kell venni a bandába, nincs mese!” Hiszen nem minden ember dobol 8 éves korától. Aztán kapcsoltam, hogy ha őt bevesszük, akkor nekem nem lesz semmi keresnivalóm az együttesben. Nem baj, akkor majd énekelek! Ennek megfelelően odamentem hozzá köv. szünetben, megismerkedni, majd megkérdeztem tőle, hogy lenne-e kedve zenekarban játszani, mire ő frappánsan így válaszolt: -JA! . Még aznap felhívtam Áront, hogy elújságoljam a dolgokat, mire ő ilyesmit mondott: "Tényleg frankó lenne ez a felállás, de előbb meg szeretném ismerni ezt a gyereket." Így pár hétre rá, közösen mentünk el egy rock-klubban esedékes Smafu koncertre, ahol végre találkozott egymással Áron és Feró, akik ugyan sokat dumálgattak, de úgy éreztem, hogy nem nagyon rázódtak össze. Ennek ellenére megállapodtunk arról, hogy aki tud próbahelyet szerezni az, szól, és majd lesz valami. Addig, amíg ez nem teljesült, sokat jártam Matyihoz énekelni, aki dobbal kísért és ily módon eljátszottunk pár Blink 182 számot… Végül egy novemberi napon sikerült bekéredzkednünk a Mars téri „M” pavilonba. Gyorsan megszerveztük az első „próbát”, amely valamikor november vége felé valósult meg, dob basszus, ének, felállással. Eleinte hetente kb. 4-szer muzsikáltunk, majd ez a szám elég gyorsan lecsökkent 2-re, ami a mai napig mérvadónak mondható. Aztán 2001 szilveszterén a történelem fordulatot vett, ugyanis a bulit Nyilas Dani (volt osztálytársam) -nál töltöttem, aki már régebb óta gitározott, és megkértem hogy játsszon valamit. Azonnal megtetszett a dolog, és ekkor ötlött fel bennem, hogy egy kis gyakorlással gitározhatnék is a bendben. Amíg nem volt elektromos gitárom, addig anyukám Jolana VX 102-es típusú akusztikus hangszerén edzettem nagyon. |
| Végül aztán 2002 márc.6-án, szerdán a többiek unszolására és az együttes gatyába rázása érdekében megvettem a fekete Samick LSM 80T/BK típusú gitárt, amivel még mindig nyomulok Majd 2 napra rá márc. 8.-án pénteken már gitárral folyt a próba, és megalakult a Babszemramboo.
|
|
|
|
